Mióta Limara kenyérsütős tanfolyamán (még mindig nem alkalmazom az ott tanultakat, de lassan illene :) ) megismerkedtem a sós karamellával, amit sütőtökös fánkkal tálalt.... Hmmm.... Azóta elválaszthatatlan társak lettünk - Én és a Sós karamella. Azóta izgatja a fantáziámat mindenféle sajt torta, amit karamellával tálalnak. De sosem kaptam még meg az igazi kontrasztot. Pedig én, aki anno sós perecet evett csokival, imádom a sós édes kombinációt.
A kisfiam szülinapjára - amiről még ha begyűjtök képeket a rokonságtól még bejegyzést is tudok készíteni - tálaltam először egy ilyet, rengeteg karamellás popcorn-nal. Akkor legszimpibb egy kekszes alap volt, de maga a sajt íz - a natúr krémsajtok kombinációjából nem igazán jött ki. 1 hete van a hűtőmben egy kis füstös kecsketúró. Sajtnak indult, idő hiányában nem nagyon kevergette Csaba, így odaégett, szét is csapódott, és végül orda szerű valami lett belőle, mivel savassága nem volt, így nem nevezném túrónak. Csaba rakott bele egy kis sót is, így 1 hét után már valamivel erőteljesebb túrós ízt is kapott a füstös ordánk.
Először semmi ötlet, fáradt is meg nyűgös is voltam, sok volt már a melegből. Némi logisztika után fél napra mindhárom gyermekemet sikerült Makóra helyezni anyukáméknál, ez nagy dolog, mert a kicsi eddig iszonyatosan ragaszkodott. Szóval üres lett a ház, én pedig világmegváltó módon tudtam mosni és mosni és mosni, és felmosni, és mosogatni és készülni a másnapi utazásra némi croissant-tal, és hájas kiflivel, amit rendhagyó módon kovásszal próbáltam ki. Elkapott a sütési láz, és rám kacsingatott a kecsketúró.
Készítettem egy linzer tésztát:
- 10 dkg vaj
- 10 dkg finomliszt
- 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt (Kukutyin Műhely)
- 1 tojás sárga
- 1 egész tojás( kicsi)
- 1 tk. só
- 1 ek. cukor
Összegyúrtam majd 1-2 órát a hűtőben pihent. Végül kinyújtottam a sütőformám méreteit figyelemebe véve, kb 2 mm-esre. Ezután a nyújtófámra feltekertem a kinyújtott tésztát, így könnyen helyeztem a zsírozott, lisztezett sütőformába. Gondoltam kicsit elősütöm, hogy tuti ne áztassa el a massza, így bekerült a tészta 5-6 percre, igazából addig amíg elkezdett kicsit felpuklisodni. Tudom ilyenkor szoktak babot, meg ilyesmit használni, hogy ne jöjjön fel, de én ehelyett inkább kicsit megszúrkáltam villával a tésztát.
Túrós massza:
- 40 dkg enyhén sós kecsketúró
- 125 ml sűrű főzőtejszín (lidis)
- 2 egész tojás (nem vertem fel a fehérjét, de ha felvered akkor tuti még tutibb lesz)
- 3 ek. kukorica dara
A tésztába beleöntöttem a masszát az elősütés után, így került vissza a sütőbe. Nem lett tele a piteformám a masszával, de engem ez egyáltalán nem zavart. De tény hogy a megadott adagnak a másfélszeres része kellene egy ekkora formába. De ennyi alapanyag volt itthon. Sose essetek kétségbe ha nincs ez vagy az, vagy kevesebb van valamiből. Nyilván nem sok háztartásban van otthon odaégett kecsketejből készült túró, szóval nyugodtan készíthetitek sima túróval, mascarponéval, krémsajttal, és kukorica dara helyett búzadarával is. Készíthetitek édesre is. :) Jó alapot ad ha már készítettetek tészta nélküli túrós lepényt (ami szerintem a világ legegyszerűbb desszertje), ill. linzertésztát. Őszintén szólva egyre bénább a gázsütőm, a Jézuskától tuti kérek egy villanyosat, mert egyre jobban éget, szóval sütési hőfokok, és idők tekintetében nem vagyok mérvadó. Lassú tűzön süsd addig, amíg már nem rezgős. :) A lényeg ezeknél a tésztáknál, hogy ne ázzanak el, ne legyen nyers, és ne égjen meg. Ez most összejött :)
Na lássuk a sós karamella hogy készül?
Most idehoznám Limara receptjét:
- 1 csésze cukor
- 8 dkg vaj
- 1,5 dl tejszín
- nagy csipet (vagy kettő) só
Én serpenyőben szoktam készíteni, egy kerámia belsejű bevált erre a célra, bár Limara mély lábost ír a receptjében. Lassú tűzön mozgatás nélkül hagyjuk karamellizálódni. Előfordult már, hogy kissé túlment, ekkor inkább pozitívabb véleményeket kaptam. Ezután rakd bele a vajat, ami jobb ha nem hűtő hideg, de akkor sincs baj ha hűtő hideg. A karamellizált cukor a szoba hőmérsékletű folyadéktól is rögtön összerándul, nem kell megijedni ha ilyen történik, csak kavargatni kell, gyorsan egynemű lesz a massza. Ha sikerült a vajat és a cukrot vegyíteni, utána belemehet a tejszín, amivel még 1-2 percig forraljuk kevergetés közben
Szerintem nem lehet elrontani, vagyis nekem még nem sikerült, pedig volt pár bakim. Bár a főzős műsorokban mindig nagy küzdelmet vívnak a karamellával. Ekkor már tejszínem nem maradt, úgy, hogy én zuttyantottam bele egy kis tejet, és vizet is, és vagy 2 tk sót raktam bele, és tuti hogy a vajam aránya se pont ilyen volt. A lényeg, hogy először mindig érdemes egy alaprecept szerint eljárni, ha már ismered a technológiát, az állagokat, akkor nyugodtan variálhatsz határokon belül.
A sütit végül a kirándulásunk után fogyasztottuk el, tehát 2 napot pihent a hűtőben. Bár én az elkészülte napján megkóstoltam, így van összehasonlítási alapom, hogy kijelentsem jót tett neki, hogy állt a hűtőben.
